Karácsonyi készülődésbe kezdtünk.

Most már itthon is.
Elkezdtem kipróbálni a szaloncukor készítést. Egyrészt, hogy mennyi lesz egy adott mennyiségből, hogy hogyan sikerül, hogy szeretjük e, hogy macerás e. Kerestem a neten, találtam is sok sok receptet, sok sok jó tanácsot. Persze nem most kezdtem el keresgélni, hanem már jóval korábban, hogy nagyjából mi is kell hozzá, no meg kell e hozatnom valamit Magyar országról. Alapvető gond a csomagoló anyag beszerzése, és külön nehézség volt, hogy honnan szedjek én drótot, mégsem járja, hogy otthonról kérek 20 cm drótot. DE! Megvettem, a drótot is, tulajdonképpen azt a drótot vettem amivel otthon ( meg itt is ) a szálas virágokat szokták "kipányvázni", de drót.
Tulajdonképpen nagyjából elhatároztam, hogy mit szeretnék karácsonyra készíteni és elkezdtem beszerezni vagy előállítani a hozzávalókat. Természetesen lesz töltött káposzta, amihez már savanyodik a káposzta. Szeretnék mézes puszedlit, amihez már megvettem a mézet, mert miért vettem volna kis adagot, ha hamarosan úgyis kell, tehát vettem a nagyobb kiszerelést. ( Meg egyébként is eláll a puszedli, és nem árt ha puhul egy kicsit, csak hová rejtsem? Már, hogy "elálljon". ) És a jól bevált recept szerint lesz mákos és talán diós bejgli is, ami igazából pozsonyi patkó tésztából készül nálam. Szóval készítettem kétféle szaloncukrot ( ami nem is kétféle, de majd később ), meg vajkaramellát.


Mielőtt bárki is plágiummal vádol ez a kép egy Beatbull nevű blogozó oldaláról van
( http://www.beatbull.net )

A vajkaramella receptjét szintén Beatbull nevű blogozó oldaláról vettem, kicsit persze módosítottam és a saját tapasztalataimmal adom most elő. Különben egyszerű és nem értem miért is nem készítettük el eddig otthon, ahelyett, hogy vadásztunk a szlovák vagy lengyel változatra, mert az a finom. Ez kérem sokkal finomabb:
  • 250 ml tejszín
  • 250 g cukor
  • 30 g tiszta méz
  • 60 g vaj
  • 1 csomag vaníliás cukor
  • 3 nagy csipet tengeri só
az eredeti recept, a 30 g méz, nagyjából két evőkanál, ahol gyerekek vannak és édes szájúak ott minimum a kétszeres mennyiséget ajánlom. ( Tudom a tejszín drága mulatság, de megéri! ) Én porcukrot használtam, illetve vanília esszenciát, és minimális mennyiségű sót, a vajam 66 g volt, hát nem vágtam le. Puff minden bele egy lábasba, először felforraltam, majd szép csendesen hagytam főni. Jó sokáig fő, tehát nem kell nagyon ráizgulni, és agyon kavargatni sem kell. Azt írja, hogy ha már úgy látjuk, hogy kezdi elérni a karamell színt, akkor hideg vízbe cseppentsünk belőle, ha golyó szerűen ér le az aljára akkor jó, ha nem fűzzük elég ideig akkor nyúlós lesz, ha túlfőzzük akkor kemény. Az én véleményem meg az, hogy szép karamell színe legyen, próbálhatunk is, de ha szép színű akkor jó is. A szerző azt írta, hogy egy sütő papírral kibélelt formába öntsük, ha megdermedt daraboljuk. Na én vadásztam a papírt belőle. Azonban ha már eléggé kihűl akkor nagyon szépen lehet formázni kézzel ( akár szaloncukor formájúra ), vagy ha keményebbre készítettük akkor jól lehet vágni a végleges megszilárdulás előtt, szóval szerintem az a papír inkább zavaró lehet, de mindenki a saját elképzelése szerint. Én biztosan fogok csinálni még, nem csak karácsonyra. Az is igaz, hogy az általam készített karamella színe halványabb, az állaga gondolom formálhatóbb, nyúlósabb mint a képen látható.



Na valami ilyesmit is szeretnék, de ez nem lesz, legalább is nem saját kezű. Mert vehetek előre ízesített förmedvényt amiből talán lenne olyan állagú a zselém amilyen kellene, hogy legyen. Vagy vehetek zselatin lapot, amiből túl lágy lesz a zselém, és különben padig tök mindegy, mert a csokitól megolvad és nem lehet bevonni vele, csoki utánzattal pedig nem állok szóba.
Lett rumos kakaós, recept szerint 1/2 kg cukrot 3 dl vízzel 3 percig forraljunk, adjunk hozzá 1/2 kg tejport, 20 dkg kakaót, mazsolát, rumot, durvára vágott diót. Hát kérem mikor hozzá próbáltam adni a tejport ez olyan száraz volt, mint a góbi sivatag. Persze lehet, hogy túlzottan elforraltam, de a három perc az három perc. Szóval kihagytam a diót és a mazsolát, és adtam hozzá egy kicsi vajat és persze meglódítottam rummal, szép krémes masszát kaptam. Recept szerint két napig hűvös helyen kell "szárítani", majd felvagdalni és csomagolni, szárad még egy napot, majd meglátjuk. Illetve a nagy durranás ( lett volna) a konzum szaloncukor. Recept szerin 1 kg barna cukor kell hozzá. Hááát...
Ki mit ért barna cukor alatt... Szóval a barna cukor az ugye lehet a közönséges kristály nád cukor, illetve a kevésbé közönséges klasszikus melaszos barna színű barna cukor. No hát a barna cukor az barna, vettem a melaszosból. Az állaggal a főzéssel semmi gond, de melasz ízű, szóval majd Tamás elmajszolja. Szóval 1 kg cukrot 3 dl vízzel kell főzni, majd a végén ízesíteni és bevonni csokival. De mi pont a csoki nélküli konzumra vágyunk. A főzés na az már macerás, mert főzd, de ne forrald, akkor jó ha a drótból hajlított karikán cukor buborékot tudunk fújni. A kihűlt cukor masszát addig keverjük míg ki nem fehéredik. Különben ez is jól formázható, és természetesen amikor kevergetjük ízesíthetjük. Én mentával, kávéval, citrom és narancs aromával ízesítettem. Még készítek majd, fehér cukorból, hogy én is megkóstolhassam.


De elárulok egy titkot. Lesz marcipános is, persze a marcipánt már megvettem és kakaó porba kívánom megforgatni. Majd megpróbálom elrejteni az életem napos oldala elől, mert hát torkos a lelkem , ha pedig marcipánról van szó, nos...
Üzemeltető: Blogger.
abcs